Követésre érdemes és méltó

Hám János mihamarabbi boldoggá avatásáért tartottak szentmisét a szatmárnémeti székesegyházban május 25-én, a nagy püspök kinevezésének évfordulóján.

Scheffler János július 3-i boldoggá avatásához közeledve az egyházmegye papsága megemlékezett egy másik nagy püspökéről, Hám Jánosról, aki áldásos tevékenységével nem csak épületeiben, intézményeiben, de a lelkekben is építette a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyét. Az 1827-1857 között püspöki feladatokat ellátó Hám János ügyét még korábban elindították, de a viszontagságos időkben előrehaladása elakadt, és csak a változások után tudták az újraindítást kérelmezni.

Erre emlékezett Ft. Hársfalvi Ottó általános helynök, a szerda esti szentmise főcelebránsa is, amikor elmondta, 1990-től a Szatmári Egyházmegye egy boldoggá avatási eljárást újra- egyet pedig megindított. „Dr. Scheffler János vértanú püspök boldoggá avatásához már nagyon közel állunk, hiszen egy jó hónap múlva megtörténik. Hám János püspök boldoggá avatása viszont hosszú ideig nyugodott, most viszont úgy néz ki, hogy kimozdult a holtpontból. Szükség van még azonban a kedves hívek imájára, hogy tovább haladhasson, hogy eljussunk oda, ahova Scheffler János esetében sikerült."

A szentbeszédet mondó Ft. Schupler Tibor, a Kálvária templom német közösségének plébánosa prédikációja elején a kommunizmus elnyomó erejéről beszélt. Mint kiemelte, abban az időben az egyháznak az volt a feladata, hogy megőrizze mindazt, amit őseink a hosszú évszázadok során megéltek és mint értéket megvalósítottak. „Ennek a kornak is megvoltak a maga prófétái. Olyan személyiségeket adott a gondviselés, mint Scheffler János, Márton Áron, vagy Magyarországon Mindszenty József. A több, mint negyven év alatt az egyház küldetése olyan volt, mint a téli álmát alvó fáé. Télen nem szabad virágba borulnia, rügyeket hajtania, hisz jön a fagy és mindent megöl. De ha eljön a tavasz, virágba borul és bőséges termést hoz. Ugyanúgy a kommunizmus elmúltával álmából ébredt fel egyházunk is. Ez az ébredés azonban túl gyors, átmenet nélküli volt, talán készületlenül érte. Kevéssé található meg ugyanis a prófétai szellem, azok az emberek, akik az új helyzetben, új lehetőségek közepette meglátnák az utat, az irányt, amely felé haladni lehetne. Ilyen értelemben szeretném Hám Jánost példaképpé emelni, hiszen abban a korban ő is próféta volt, világító fáklya. Mai szemmel is egy nagyon jó vezetőnek mondható, aki mindent a szolgálat szellemében, a hit erejével tett, s éppen azért tudott akkorát alkotni. Így lehet ő szent, mert követésre érdemes és méltó."

Szentmise Hám János boldoggá avatásáról

Püspöki tevékenységével kapcsolatban Schupler atya kiemelte, öröksége nagyon gazdag:„Szatmárnémeti modern városképe kialakítójának tartják, de áldozatos munkájával első sorban egyházmegyéje híveit szolgálta, megkülönböztetett figyelmet és gondoskodást szentelve a betegeknek és szegényeknek, vallási különbség nélkül." Szentbeszédében felsorolta azokat a szeretetszolgálati, karitatív intézményeket, amelyeket Hám János püspök hozott létre a város szegényei megsegítésére. Ismert azonban azt is, hogy mennyi személyes figyelem, odafordulás kísérte tevékenységét, az egész életét: „A prófétai lelkület, a szolgáló szeretet ott élt a szívében, áthatotta életét, éppen ezért nézünk fel rá. Nem azért kell szentté avatni, hogy rangot kapjon, hanem azért, hogy a mi közösségünk élén betlehemi csillagként ragyoghasson, mutassa az utat a Jóisten akarata felé."

A szentmise végén a hívek és a papság közösen mondták el a Hám János boldoggá avatásáért megfogalmazott imát, majd kivonulást követően sokan lementek a székesegyház kriptájába megtekinteni a nagy püspök sírját, és ott is kérni, hogy ügye a boldoggá avatásig vezető hosszú úton tovább haladjon.